Imre Család

Bürokrácia és jogkövető magatartás Magyarországon a pálinkafőzés példáján

Tragikomédia a való életben több felvonásban

1. felvonás

Történt egyszer, hogy élve a jogszabály adta lehetőséggel hivatalos pálinkafőzésre adtam a fejem, hogy gyümölcseim aromáját ilyen tartósított formában is forgalmazhassam. A jogszabály már bő egy éve életben volt, mikor felhívtam a megyei vám – és pénzügyőrséget, hogy tájékoztatást kérjek, hogy pontosan hogyan is folyik az ügymenet.(főzetés bérfőzdében, zárjegyigénylés..) A hivatal tájékoztatott, hogy magánszemély nem főzethet pálinkát, csak saját fogyasztásra. Ezen meglepődtem, hiszen előtte olvastam a jogszabályt, azt hittem valamit rosszul értelmeztem, ezért újra átnéztem, majd ismét felhívtam a hivatalt. Mint kiderült az ügyintéző nem ismerte a jogszabályt, én tájékoztattam létezéséről. A jogszabály életbelépése óta eltelt bő egy év alatt Pest megyében senki nem akart saját, vagy bérfőzetett pálinkájára zárjegyet igényelni, hogy azt hivatalosan árusíthassa. Ezek után a vámhivatal jövedéki osztályának ügyintézőjével közös jogszabályelemzésbe kezdtünk. Megtudtuk, hogy a jövedéki adót a kifőzetett pálinka után a bérfőzdében kell kifizetnem a főzdének, majd a zárjegyet megigényelni az ott kapott papírok benyújtása mellett.

Ezek után elmentem a főzdébe, jeleztem, hogy nem a teljes mennyiséget szeretném adómentesen saját fogyasztásra főzetni, hanem egy részére zárjegyet fogok igényelni, jövedéki adót fizetni. Jó pár percig kellett magyaráznom, hogy miért is szeretnék jövedéki adót fizetni, ennek ellenére nem sikerült a főzőmestert meggyőznöm épelméjűségemről. (Hiszen háztartásonként 86 liter pálinkát ki lehet főzetni adómentesen is.) Aztán rám hagyta. Két nap múlva mentem a kifőzött pálinkámért. Itt folytatódtak a vicces fordulatok. Megkaptam a kifőzött pálinkát, amiről kiállította a főző a szükséges papírokat, majd kérte a főzési díjat. Elmondtam neki, hogy ahogy már korábban megbeszéltük a pálinka egy részére jövedéki adót szeretnék fizetni, így azt is fizetném. Válaszként elmondta, hogy nála biztosan nem, azt a pénzügyőrségnél kell fizetni a kiállított papírok alapján, az ő papírjain nincs is olyan rubrika, ahová beírhatná. Mivel engem nem így tájékoztatott a Pénzügyőrség, (Vagy inkább én a Pénzügyőrséget?) valamint úgy emlékeztem, hogy a jogszabály is másként rendelkezik, ezért a kedvemért ő is felhívta őket. Láss csodát, a pénzügyőrség neki adott igazat. Ezek után én is felhívtam őket. Mint ekkor kiderült a Fővárosi Pénzügyőrséggel beszéltem. Nekem is elmondta, azt amit a főzdésnek, majd kétségeimet osztottam meg vele, miszerint a Megyei Pénzügyőrség máshogy tájékoztatott, és jogszabályban is máshogy olvastam. Rákérdezett a jogszabályra, amit én – hála jó memóriámnak – fejből idéztem paragrafus pontosan. Türelmet kért, majd negyed óra múlva felhívott, azzal az információval, hogy mégis a főzdében kell fizetni a jövedéki adót. A telefont átadtam a főzdésnek is, mivel nekem úgysem hitte volna el. Megkönnyebbültem, hogy most már egyenesben vagyok, fizetek és már vihetem is a pálinkámat. Odafordultam az idegileg már megviselt szeszfőzdéshez, hogy akkor fizetnék.

-Jó. – mondta

– Mennyi lesz?

– Mit tudom én.

– Én tudjam?

– Miért, hát én honnan tudnám?

Ezen tartalmas beszélgetés után, mivel pontosan nem emlékeztem forintra a jövedéki adó összegére, kénytelen voltam felhívni ismét a Pénzügyőrséget. A megyei nem tudott tájékoztatást adni, mivel a kolléga épp ebédidejét töltötte, ezért a Fővárosit is felhívtam, ahol az előző kolléga szintén nem volt elérhető, ezért a Jövedéki Osztály vezetőjét kapcsolták. Arra hivatkozva, hogy a kollégája most nincsen benn ő sem tudott tájékoztatást adni a jövedéki adó mértékéről. Ezek után elég tehetetlennek éreztem magam. Ki tudná nekem megmondani a jövedéki adó mértékét, ha a Vám és Pénzügyőrség Jövedéki Osztályának vezetője nem? Végül okostelefon hiányában felhívtam a különleges tudakozót, akik az általam megadott jogszabályban megkeresték a régóta áhított pontos összeget. Az általam diktált összeget a főzdés felírta, majd elkérte annak a mennyiséggel beszorzott értékét és már vihettem is a pálinkámat.

2. felvonás

A pálinka árusításához azonban még volt néhány teendőm:

  1. A zárjegy igénylésére nyomtatványt keresni a pénzügyőrség honlapján, ehhez segítséget kérnem, mivel én nem találtam meg.
  2. A nyomtatvány kitöltéséhez elektronikus nyomtatványkitöltő programot, valamint segédprogramot telepítenem. A nyomtatványt kitölteni. (A nyomtatványban olyan azonosítószámot kértek a főzdéről, amit a főzőmester csak hosszas keresés után talált meg a főzde létesítési engedélyén.)
  3. A kitöltött nyomtatványt kinyomtatva aláírni, beszkennelni, visszaküldeni a Pénzügyőrségnek.
  4. A Pénzügyőrség által kikalkulált zárjegy előállítási díjat átutalni, az átutalási bizonylatot beszkennelve visszaküldeni.
  5. Megvárni a jelzést, hogy átvehetem a zárjegyeket.
  6. Elutazni a területileg illetékes Megyei Pénzügyőrséghez, hogy személyesen vehessem át a zárjegyeket, mivel postai átvételre nincsen mód. (Még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem a megye túlsó szélén lakom, így csak összesen 90 km-t kellett utaznom.)
  7. A zárjegyeket felragasztani a palackokra, amiket már korábban megcímkéztem a jogszabályban előírt adatok feltüntetésével.
  8. A pálinka tervezett árusítása előtt legkevesebb 3 nappal egy árusítás bejelentő lapot kitölteni, beszkennelve elküldeni.

Talán nem véletlen, hogy csak én igényeltem zárjegyet egész Pest megyében.

 Epilógus(-ok)

  1. Pár héttel a fenti ügymenet befejezése után kaptam egy levelet a Pénzügyőrségtől, amelyben felszólítottak, hogy 3 napon belül jelenjek meg hivatalukban, a pálinkafőzést igazoló összes iratommal, ugyanis nyilvántartásuk szerint az általam kifőzetett pálinka mennyisége meghaladja a háztartásonként ingyenesen kifőzhető mennyiséget. Értetlenségemben és idegességemben felhívtam az ügyintézőt, akinek elmondtam, hogy persze, hogy meghaladja a főzetett pálinkám az előírt mennyiséget, viszont azt nem ingyenesen főzettem, hanem zárjegyet igényeltem rá. Az ügyintéző meglepődött. (Ö még ilyenről nem hallott.) Mikor elmondtam, hogy melyik kollégájának segítségével küzdöttem végig a folyamatot, csak annyit mondott: átmegyek hozzá a szomszéd szobába és megkérdezem. Pár nappal később kaptam egy idézés megszüntetéséről szóló határozatot.
  2. Később egyik árusításom alkalmával egy civil ruhás pénzügyőr felhívta a figyelmemet, hogy érvénytelen zárjeggyel forgalmazom a pálinkákat, és hálás lehetek, hogy nem kobozza el. (Mint később kiderült a magánfőzésből készült pálinkákra más színű zárjegyet rendszeresítettek. A pénzügyőr egyedi esetem miatt ilyet még nem látott, ezért gondolta, hogy nem érvényes.)
  3. Egyik árusítási alkalom előtt a jogszabályban előírt 3 nap helyett feledékenységből csak előző nap küldtem át a bejelentésemet jövedéki termék közterületen történő árusításáról. Végül másnap a rossz időjárás miatt mégsem mentem el a vásárra. Szerencsémre. Az eset után egy hónappal két pénzügyőr keresett fel lakhelyemen, akik a késve történt bejelentés miatt eljárást kívántak kezdeményezni ellenem. Mivel igazolni tudtam, hogy nem árusítottam a kérdéses napon pálinkát, két órás jegyzőkönyvfelvétel után elköszöntek.

 

Néhány tapasztalat, észrevétel a jogkövető magatartásról

Hiába szereztem zárjegyet pálinkáimra, hiába vagyok Pest megyében monopolhelyzetben, alig tudok eladni néhány palackkal, mivel idézve az érdeklődőktől: „Nagybátyám is főz, tőle szoktam kapni olcsón.” ”A szomszéd is szokott jóféle házi pálinkát főzni, az nem ilyen drága.”

Két évvel ezelőtt, mikor még 86 liter pálinkát saját felhasználásra adómentesen lehetett főzni, a pálinkafőzdés udvara több száz hordóval volt tele, hónapokkal előre kellett időpontot foglalni. Az én cefrémet januárban tudta kifőzni. Belátva, hogy a nagy forgalmat nem győzi egyetlen 5 hektoliteres üstjével annak ellenére sem, hogy éjjel nappal főzött, bővítésbe kezdett. A tavalyi évre közel 10 milliós beruházásból még egy üstöt üzembe helyezett. Időközben azonban a jogszabály változott. Már a saját célra főzött, főzetett pálinka után is meg kell fizetni a jövedéki adó 50 %-át. Valószínűsíthetően ezzel van okozati összefüggésben, hogy tavaly csupán néhány hordó árválkodott az udvaron, úgy, hogy a második üstöt be sem üzemelte.

A nálam látogatást tett pénzügyőröket megkérdeztem, hogy miért nem tesznek valamit az illegális otthoni főzés ellen. Elmondták, hogy az ellenőrzés hatásköre települési jegyző hatáskörébe került, akinek nincs meg a megfelelő eszközrendszere az ellenőrzések lefolytatására, amellett, hogy ideje sincs ezzel foglalkozni. Még ha azonban a jogkör maradt volna is pénzügyőrségnél, egy esetleges ellenőrzésnél a lakóháznál talált pálinkára nyugodtan mondhatja bárki, hogy az még tavalyról maradt. Azaz, ahány évig életben volt az otthoni ingyenes főzési lehetőség, annyiszor 86 liter pálinka lehet készleten. Ha azonban többet találnának az ellenőrök, akkor mérő eszközök hiányára hivatkozva mondhatja a magánfőző, hogy ő kevesebbnek saccolta a lefőzött mennyiséget.

A tanulságot -ha egyáltalán van – mindenki saját maga vonja le!

0

Your Cart